Linda

Vannak szavak, amikre az ember fia önkéntelenül is asszociál. Nekem egyik ilyen hívószavam a “Linda”. Na nem, nem Király Linda vagy a Linda című tévégagyi, sőt, ha zenére korlátozzuk a választási lehetőségeket, akkor sem Linda Ronstadt vagy a Hungária Linda jött felém című koppintása 1980-ból. Azért álljunk meg egy pillanatra a Hungáriánál. Számomra rejtély, hogyan lehetett ennyire sikeres az 1980-as év környékén valaki, a rock dübörgésének idején ennyire sikeres egy, az 1930-as évek Amerikájában csúcsra futott zenei irányzatának a majmolásával. Igen, rockabillyt játszottak, és legtöbbször még csak nem is ők szerezték a dalokat. A fent említett számmal például 1937-ben Dickey Lee – I Saw Linda Yesterday címmel – az amerikai toplisták 14. helyéig kapaszkodott.

Nem, az én Lindám máshonnan jön. Hajlamosak vagyunk a rockra úgy tekinteni, mint az angolszász zenei kultúra termékére. Van benne valami, de néha nem árt kitekinteni másfelé is.

Itt van például egy rendkívüli hosszú életű együttes, az olasz I Pooh (vagy csak simán Pooh) amely 50 éven keresztül állt fenn 1966 és 2016 között, és több, mint 100 millió eladott lemezükkel lóhosszal vezetik az olasz örökranglistát. Ugye hogy nem hallottatok róla? Nézzétek meg a videót az oldal alján, és kiderül, hogy dehogy nem! Csak a név nem volt meg.

Na igen, nekem ez ugrik be a Linda névről. Linda az egyik leghíresebb I Pooh dal. Roby Facchinetti és Valerio Negrini komponálták már jóval azelőtt, hogy az 1976-ban kiadott Poohlover album vezető dalaként lemezre énekelték volna. Úgy tűnik, hogy a dal ihletője Linda Larsen, a kor ismert amerikai modellje, aki megjelent a RAI televízió 1975-ben Sperlonga olasz kisvárosban az I Pooh- “Un po’ del nostro tempo migliore” című albuma megjelenése alkalmából forgatott dokumentumfilmjében is. Ettől függetlenül a Linda olasz és spanyol nyelvterületen egyaránt szép lányt jelent, a veszélyesen szép fajtából, és semmi köze a germán eredetű angolszász-észak európai Linda női névhez.

A darab versenyen kívül került bemutatásra az 1976-os Festivalbar-on és azonnal hatalmas sikert aratott. Ez a dal mérföldkő az I Pooh történelmében,  a csoport első felvétele a producerükkel, Giancarlo Lucariello-val való szakítás után, aki általában ellenezte a csapat rock iránti érdeklődését, és mindent elkövetett azért, hogy megakadályozza az ez irányba való fejlődésüket. Ez is volt a szakítás kiváltó oka. Végül is ez lett a csapat első kislemeze a hetvenes évekből, az első igazi kereskedelmi siker. Ez az első szám, ahol az elektromos gitár hangja egyértelműen hallható és a hangzás és a hangszerelés alapján megállapíthatjuk, hogy megérkeztek a rock világába. A szöveg olyan szerelmi történetet mesél el, amely nagyon hasonló a régi Lucariello – I Pooh viszonyhoz. Ez vonatkozik a kislemez B oldalára is, a Donna davvero-ra. A dalt, amely Lindá-hoz nagyon hasonló mind hangszerelésben, mint hangzásban a tökéletes B oldali szám, ennek ellenére mégis később kizárják a Poohlover album szerkesztésekor, csak később az “I. Anth 1975-1978” antológia részeként került bakelitre.

Spanyolra lefordítva, Linda Dél-Amerikában is nagy népszerűségnek örvendett a Miguel Bosé verziójának köszönhetően, aki akkoriban kevésbé ismert énekes volt, de ezzel a dallal berobbant a zenei életbe. Akkora volt a siker, hogy az első saját nagylemeze is a Linda címet kapta 1977-ben. Az I Pooh a spanyol változatot is a Linda címmel engedélyezte, de a Donna davvero amit Miguel Bosé spanyol változatban szintén átvett az ő előadásában Mujer entera lett.

A Linda azóta is az európai rockballadák egyik gyöngyszeme, az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején rengeteget játszották a nálunk fogható adók is. Emlékszem, évekbe került, amíg megtudtam, mi a szám címe és ki énekli. Most meg elég pár kattintás ahhoz, hogy meglegyen ugyanaz az információ. De ez egy más történet, hallgassátok inkább a dalt!

Leave a Reply