Mennybe, mint angyal?

A rocklegendárium szerint George Harrison egyszer megjegyezte Jimmy Page-nek, hogy a Led Zeppelin nem is igazi rockbanda, hiszen nincsenek igazi balladái. Jimmy felszívta magát, és a Beatles “Something” című számára kezdett variációkat gyártani – talán ebből lettek a dal bevezető akkordjai. Tény azonban, hogy a dal hosszú alkotói folyamat végeredménye. A Led Zeppelin III nagylemez amerikai turnéját  Plant és Paige a walesi Bron-Yr-Aur házban pihenték ki. És bizonyos, hogy itt született a dal. Plantnál mindig volt egy hordozható magnó, arra vette fel az ötleteket, amiből végül John Paul Jones-szal dolgozták ki a végleges változatot. A dalszöveg első változata a Headley Grange-ben született meg, elsősorban improvizációra alapozva. Amíg Jimmy Page az akkordokat játszotta, Robert Plant kezében papírt és ceruzát tartva írt. A szöveg visszatükrözi Plant akkori olvasmányait. Az énekes Lewis Spence műveit olvasta, később Spence A kelta Britannia mágikus gyakorlatai című könyvét nevezte meg a fő ihletforrásnak.

A dalt először 1971. március 5-én adták elő a belfasti Ulster Hallban. John Paul Jones így emlékezik vissza az előadásra: „Mind unatkozva várták, hogy végetérjen, és végre valami olyat halljanak, amit ismernek.” Page az előadásról így beszélt: „Nem mondom, hogy mindenki felállva tapsolt – de sokan így tettek. Azt gondoltam, ez remek, hisz még nem hallották ezt a dalt. Most hallják először! Nyilvánvaló volt, hogy megérintette őket, szóval tudtam, hogy van valami ebben a dalban.”

A rádiós premier felvételére 1971. április 1-jén került sor a Paris Cinemában, stúdióközönség előtt. A dalt három nappal később adta le a BBC. Az ezt követő Led Zeppelin-koncerteken szinte kivétel nélkül szerepelt a dal. Kivételt csak azok a koncertek képeztek, amelyeket valamilyen okból le kellett rövidíteni.

Soha sem jelent meg kislemezen – a maga több, mint nyolc percével nem fért fel egy kislemezre, ezért nem is szerepelt a slágerlistákon.

1975-re a dal állandó fináléként szerepelt a Led Zeppelin koncertjein. Eleinte ez nagyon bejött, de a dal megköveteli az átszellemült előadásmódot, ami nem mindig jött össze. Talán az is közrejátszott abban, hogy 1977-es egyesült államokbeli turnéjuk után azonban Plant kezdte megunni a Stairway to Heaven-t:

„Alig van alkalom, amikor őszintén elénekelheted… egyszerűen álszentté vált az egész.”

És ezzel le is került a műsorról. A számot utoljára 1980. július 7-én adták elő, Berlinben; ez a verzió egyben az egyik leghosszabb, közel tizenöt perces.  Az egyenlőtlen minőségű koncertfelvételek, a bakik, az elhibázott előadások miatt összesen két felvétel van, amit az együttes hivatalosan engedélyezett, az egyik az itt is látható 1975-ös Earls Court-ban készült koncertfelvétel, ez szerepel a Led Zeppelin minden hivatalos videó kiadványán.

2000-ben a VH1 100 legjobb Rock Sláger listáján a szavazók a harmadik helyet ítélték meg a dalnak. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 31. helyezést érte el. Az 1970-es években ez volt a legtöbbet kért dal az FM rádiókon, annak ellenére, hogy az államokban nem jelent meg kislemezként. 2007 novemberében a Mothership promóciós letöltésének kapcsán a Stairway to Heaven a 37. lett a brit kislemezlistán. Többször nevezték minden idők legjobb rockdalának. A dal az évek során igazi himnusszá nőtte ki magát.  A Stairway to Heaven állandó szereplője a különböző rádióadók által összeállított listáknak, 2006-ban a Guitar World a legjobb gitárszóló közönségszavazásán az első lett. A dal megjelenésének 20. évfordulója alkalmából bejelentették, hogy a dalt körülbelül 2 874 000 alkalommal játszották le az amerikai rádiókban – ez a mennyiség egyenlő 44 évnyi folyamatos lejátszással. 2000-re a dalt már hárommilliószor játszották le a rádiókban. 1990-ben az egyik floridai rádió 24 órán keresztül játszotta ezt a dalt. A dal kottája a világ legtöbb példányban eladott kottája, évente átlagosan 15 000 példányban kel, összesen több mint egymillió darabot adtak el belőle. A Led Zeppelin ezzel a dallal mennybe ment.

Utána meg alászállott a poklokra. Már az első napokban felmerült a gyanú, hogy tulajdonképpen a dal bevezetése és a gitár arpeggiók nagyon hasonlítanak a Spirit együttes Taurus című instrumentális dalának motívumára. A Led Zeppelin a Spirit előzenekara volt első amerikai turnéján, így kevés kétség van afelől, hogy a Led Zeppelin hallotta a dalt a Stairway to Heaven megírása előtt. És ez csak az első plágium vád volt, az évek során négy különböző kereset járta meg a világ törvényszékeit, végül minden per (a leghosszabb majdnem tíz éven át folyt) a Led Zeppelinnek ítélte a teljes szerzői jogokat.

De ez csak a jogi pokol volt, igazi sátánista bugyrokat is megjárt a történet. A Trinity Broadcasting Network egy 1982. januári műsorában azt állították, hogy több népszerű rockdalban rejtettek el titkos üzenetet a backward masking technika segítségével. Az egyik példa erre a titkos üzenetre éppen a Stairway to Heaven volt. Az állítólagos üzenet a dal középső része alatt hallható („If there’s a bustle in your hedgerow, don’t be alarm now…”). Ha ezt a szakaszt visszafelé lejátsszuk, fény derül az állítólagos utalásokra a Sátánra: „Éljen a drága Sátánom” és „Azért énekelek, mert a Sátánnal élek.”

A műsorban elhangzott vádak után Phil Wyman benyújtott egy törvényjavaslatot, mely szerint a lemezkiadóknak figyelmeztető üzenetet kell tenniük a backmaskingot tartalmazó felvételekre. 1982 áprilisában sor került egy meghallgatásra a könnyűzenében jelenlévő backmasking kapcsán. Ezen az ülésen lejátszották visszafelé a Stairway to Heaven-t. A meghallgatás során William Yarroll „idegtudományi kutató” azt állította, hogy a fordított üzeneteket az emberi agy képes megfejteni.

A rejtett üzenet több átírása is létezik. Az egyik így szól:

Éljen a drága Sátánom.
Az, kinek útja elszomorítana, kinek hatalma a Sátán.
Majd megmutatja az ő 666-tal.
Volt egy kicsi szerszámos fészer, ahol megkínzott, szomorú Sátán.

Az együttes ignorálta ezeket a vádakat; a feltételezésekre válaszul a Swan Song Records a következő nyilatkozatot tette: „A mi lejátszóink csak egy irányba játszanak – előre.” A Led Zeppelin hangmérnöke, Eddie Kramer a vádakat „teljesen nevetségesnek” nevezte. Robert Plant frusztrációjának adott hangot egy 1983-as interjúban: „Számomra ez nagyon szomorú, mert a Stairway to Heaven-t csupa jó szándékkal írtuk, a felvétel megfordítása és rejtett üzenetek elhelyezése nem felel meg az én zeneszerzésről alkotott elképzelésemnek.”

Az idő Plant mellé állt, az évek teltével a Stairway to Heaven csak megerősítette a pozicióját. 2004-ben a Rolling Stone a 31. helyre rakta Minden idők 500 legjobb dalának listáján. A Guitar World minden idők legjobb gitárszólójának nevezte Jimmy Page gitárszólóját. 2010-ben a New York-i Q104.3 klasszikusrock-rádióadó minden idők legjobb dalának nevezte a Stairway to Heaven-t a “Minden idők 1043 legjobb dala” listán.

Nekem első perctől bejött. És mindig, ha meghallgatom elragad az a hangulat, ami egyébként nálam a karácsonnyal jár. Lenyugodok, visszatekintek, összegzem a múltat, készülök a jövőre, azt fürkészem, nem e kellene váltani:

Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There’s still time to change the road you’re on

 

Leave a Reply