Millió, millió…

A nagy Slágerbarátság idején nem volt egyszerű nyugati zenét hallgatni, videó meg gyakorlatilag szóba se jöhetett. Csak legfeljebb Újév napján, a hajnali órákban egy-két “ártalmatlan” klip a tévében. Emlékszem, 1978-ban a Boney-M (Rivers of Babilon), az ABBA (Waterloo) és a Bee Gees (Massachusetts) volt adásban, nagyjából letudva ezzel az egész évi adagot. Szerencsésebbek, a határokhoz közelebb élők még kaptak ezt-azt, de nekünk itt, a Hargita lábánál maradtak a “baráti” országok sztárjai, ha jók voltunk, jutott néha egy kis Karel Gott vagy éppenséggel Alla Pugacseva a Millió rózsaszállal vagy az Arlekinóval.

Nem volt az olyan rossz, lehetett rá mulatni, amint a fenti klipen látható. Jellemzően nem kis munkába került kinyomozni, hogy a felvétel Párizsban, 2015-ben a Jazz Roots Festival szombat esti buliján készült, a tánctanárok különvéleményének a levezető részéről.

Jellemző ez a dal egész történetére. Azt sokan tudják, hogy Alla Pugacsova csinált belőle világslágert, de mi volt előtte? Meg utána? Ez legalább annyira érdekes, mint a dal maga.

A kevéske vagyonát rózsákba ölő festő és a tündöklő primadonna röpke és tragikus szerelmi kalandjáról szóló dal azonnal országos sztárt csinált bárkiből, aki hozzányúlt – legalábbis egy időre.

A legrégebbi verziót még a  lett Aija Kukule adta elő egy dalversenyen 1981-ben. A zenéjét Raimonds Pauls szerezte, és akkor még szó se volt festőről meg primadonnáról. Ezek a motívumok csak a dal egy évvel későbbi orosz feldolgozásban jelentek meg. Az új szöveget a hatvanas évek költőóriása, Andrej Voznyeszenszkij írta, és az egyik legfontosabb orosz nemzeti intézménynek számító, máig elképesztően népszerű Alla Pugacsova énekelte lemezre Миллион Алых Роз címmel. Azonnal sláger lett, a kislemezt, amin megjelent röpke egy év alatt 16 országban – elsőként Japánban – adták ki újra.

A dal szövege (pár apróbb részlettől eltekintve) nagyjából ugyanaz, mint amit S. Nagy István magyarításából és Csongrádi Kata előadásából is ismerünk: a festő beleszeret egy híres színésznőbe, és hogy lenyűgözze, eladja a házát és a képeit, az értük kapott pénzből pedig valóságos rózsatengert varázsol imádottja ablaka alá. Egy rövid liezon erejéig össze is jönnek, ám a nő, inkább a színpadot választja a hervadt virágok és az ágrólszakadt képzőművész helyett.

A dalszöveg alapja egy ismert anekdota, szereplői igencsak ismert személyek. Az egyik főszereplő Niko Piroszmani (vagy Piroszmanisvili, esetleg Piroszma­nasvili) grúz naiv festő, aki a századforduló környékén élt és alkotott. 1862-ben született paraszti családban egy apró, jelentéktelen faluban és a legmélyebb nyomorban, amelyből aztán egész életében nem sikerült kitörnie. Korán árvaságra jutott, formális oktatásban soha nem részesült, nemhogy festeni, de még írni és olvasni is magától tanult meg. Gyerekkorában birkapásztorként és házicselédként is dolgozott, majd a pezsgő művészeti életéről is ismert Tbilisziben (amit akkor még úgy hívtak, hogy Tiflisz) próbált szerencsét, ahol volt kalauz, vagonfékező, piaci árus, valamint gyakorló alkoholista, és persze festett, amennyit csak tudott. Kocsmák falát dekorálta, cégéreket, útjelző táblákat, jobb esetben portrékat készített, gyakran szó szerint az éhhalál szélén tengődve. Az is előfordult, hogy saját maga által előállított festéket használt, mert másra nem volt pénze. Hétköznapi, falusi életképeket megörökítő, egyszerre varázslatosan meseszerű és reménytelenül komor festményeinek ugyan egy idő után lett némi kultusza, de igazán sehol nem találta a helyét; a hivatásos művészek és a kényes műértők azért nem mindig vették komolyan ezeket a látszólag primitív gyerekrajzokat, természetes közegében, a kocsisok, parasztok, kofák, utcalányok és kocsmárosok világában pedig végképp hiába várt volna valami komoly szakmai elismerésre.

Niko Piroszmani meglehetősen nyomasztó életének legboldogabb napja minden bizonnyal az lehetett, amikor először látta fellépni Tbilisziben a gyönyörű francia színésznőt, Margaritát, vagyis Marguerite de Sevres-t, akibe azonnal és reménytelenül beleszeretett; hogy ez 1905-ben vagy 1909-ben történt, az nem teljesen egyértelmű, de valószínűleg az utóbbi a helyes dátum. A történet folytatása több verzióban is ismert. A legnépszerűbb és legromantikusabb változat szerint a férfi egy szép reggelen (épp a saját születésnapján!) több kordényi, a szivárvány minden színében pompázó virághalommal (tehát nem csak rózsával, és azért nem egymillióval) borította be Tbiliszi főutcáját a művésznő szállása előtt, majd türelmesen várt.

Az átható virágillatra ébredő Marguerite kinézett az ablakon, ragyogó mosollyal nyugtázta a látványt, majd szépen felöltözött, kisétált az utcára, és szájon csókolta a szokásosnál is sápadtabbnak és ösztövérebbnek tűnő festőt, míg a járókelők meghatódottan figyelték a bájos jelenetet. De a csoda sajnos elmaradt. A színésznőt hívta a színpad, így hamarosan továbbutazott, Piroszmani pedig egyre rosszabb állapotba került, utolsó éveiben gyakorlatilag hajléktanként tengődött, és egy lépcső alatt húzta meg magát. Segítséget nem fogadott el senkitől. 1918-ban, 55 éves korában halt meg; talán az éhezés vitte el, talán a mája mondta fel a szolgálatot, de az is lehet, hogy megfagyott a hideg éjszakában. Vagy mind egyszerre. Sírjának pontos helye a mai napig ismeretlen.

Életművét két évvel később kezdték felfedezni, és azóta már az egyik legismertebb és legjelentősebb grúz festőnek számít a világon. Párizstól Bécsen és Isztambulon át Tokióig a világ számos nagyvárosában volt posztumusz kiállítása, Tbilisziben szobrot emeltek a tiszteletére, rajongói közé tartozott Picasso, életéről több játékfilm is készült (nemcsak hazájában), és az ő portréja szerepel az egyik grúz papírpénzen is. Egy festménye pár éve másfél millió dollárért cserélt gazdát.

Na de hogy ne legyen vége itt a mesének, nemrég valaki felfigyelt egy videóra, ami 13!! évvel az eddig ismert keletkezési év előtt született: 1969-ben, Iránban vették fel, egy azeri származású énekesnő, Gugush/Googosh előadásában. Mielőtt valaki is megkérdezni, kicsoda ez az énekesnő, itt a hivatalos Wikipédia bejegyzés róla: https://en.wikipedia.org/wiki/Googoosh. Na hogy ebben van-e millió rózsaszál és szívdöglesztő szappanopera francia csajjal és grúz juhászlegénnyel, nem tudom… De kit érdekel, amíg olyan jót lehet táncolni rá, mint a fenti klipben.