Danelectro

Az 1947-ben Nathan „Nate” Daniel által alapított Danelectro Company, formabontó, figyelemfelkeltő modelleket tervezett, de odafigyelt a megfizethetőségre is. Akkoriban ezek a gitárok nem tartoztak az igazán komolyan vehető hangszerek közé – bár mint majd kiderül, erre is van ellenpélda – de az elmúlt egy-két évtizedben retró jellegük miatt a gyűjtők körében megnőtt a kereslet irántuk.

A Danelectro az első években gitárerősítőket gyártott, szerződést kötött két nagy kereskedelmi hálózattal, a Montgomery Warddal és a Sears Roebuckkal, őket látta el olcsó erősítőkkel. Később a Sears felkérte Danielt, hogy készítsen elektromos gitárt is, így 1954-ben a Danelectro kínálatában megjelentek az olcsó elektromos gitárok, főleg kezdők részére. A történethez tartozik, hogy Daniel nem tudott gitározni, sőt semmilyen hangszeren nem játszott. Mindezek ellenére pontosan tudta, hogy mire van szüksége a „modern” zenészeknek.

Danelectro Longhorn basszusgitár

Danelectro Longhorn basszusgitár

A Danelectro által készített erősítők és gitárok nagy részét Silverstone márkanév alatt forgalmazta a Sears. Az ár alacsonyan tartása érdekében a gitárok üreges teste fenyőből készült, de a hát- és az előlap anyaga vékony, faforgácsokból préselt un. masonite lemez volt, és erre került még egy műanyag borítás. A Danelectro pickupok alnico (alumínium, nikkel, kobalt ötvözet) mágnesből készültek, fémházát egy kozmetikai szereket gyártó cég szállította, így a hangszedőnek hogy-hogy nem, rúzs alakja volt. Ez volt a hire-hirhedt “lipstick pickup”.

1958-ig a Danelectro gitároknak a Les Paulhoz és Telecasterhez hasonlóan, single-cutaway formája volt. Ebben az évben dobták piacra a double-cutaway alakú Longhorn és a kevésbé extrém Shorthorn modelleket. Ezek mellett a Danelectro hat- és négyhúros basszusgitárokat, duplanyakú gitárokat és a futurisztikus Guitarlint is gyártotta.

Danelectro Guitarlyn

Danelectro Guitarlyn

A Guitarlin – ahogy a neve sugallja: gitár+mandolin – esetében a Danelectro a hagyományos gitár hangmagasságát megnövelte, a mandolin felső fekvéseit is meg lehetett rajta szólaltatni. A hangszer mély kivágású double-cutaway formája könnyű hozzáférést tett lehetővé a 31 érintőhöz. A meghosszabbított rózsafa fogólapon a felső nyereg alumíniumból volt, a Coca-Cola üveg alakú fejen a Danelectro logót függőlegesen helyezték el. A gitár feje, nyaka, és teste kellemes hatású krém-vörösréz sunburst lakkozást kapott.

A Guitarlin alakja kissé túl radikális volt és talán a legtöbb gitáros számára csúnyának is tűnhetett, így nem túl sokat adtak el belőle, 1958 és 1968 között mindösszesen 200 darab ilyen hangszer készült. Az eredeti ára 150 dollár volt, jelenlegi értéke 2 000 dollár körül van.

A Longhorn modellt normál hosszúságú 629 mm-es menzúrával, 24 érintővel gyártották és profi rajongói is voltak, mint pl. Link Wray, a késő ötvenes évek rock and roll sztárja.

A Shorthorn pedig kifejezetten népszerű volt, elég csak Rory Gallagher, Jimmy Page, vagy Eric Clapton nevét említeni. Jimmy Page a Led Zeppelinben sokszor használt Danelectro Shorthornt, Eric Clapton, pedig a Blind Faith korszakában játszott ilyen hangszeren.