Hammond-orgona

A Hammond-orgona egy amerikai feltaláló, Laurens Hammond (1895. január 11. – 1973. július 3.) által 1933-ban tervezett és megépített elektro-mechanikus hangszer, melyet 1934. január 19-én szabadalmaztatott.

Csendes elektromos szinkronmotor forgat szinuszevolvens fogprofillal ellátott lágyvas kerekeket. A 91 db hangkerék (C-F#) mögött 1-1 mágneses hangszedő helyezkedik el. Az elektromos gitárhoz hasonlóan generált hang több km-nyi bonyolult huzalozáson és kapcsolórendszeren át jut egy egyszerű csöves előerősítőbe, majd onnan rendszerint egy külső aktív hangsugárzóba. A hangkeltés ezáltal teljesen mechanikus, minimális elektronikával közbeiktatottan. A hangszer lényege annyira bevált, hogy gyakorlatilag kis korrekciókkal gyártották 1935 és 1975 között. Kialakítása azóta is mintául szolgál sok hasonló elektromos, elektronikus orgonának. Az eredeti koncepció az volt, hogy az orgonákat templomoknak adják el, olcsó alternatívát kínálva a sípos orgonával szemben. Hamar elterjedt az akkori szalonzenében is, ill. iskolákban, klubokban, stadionokban, polgári otthonokban. Eleinte önmagában, Hammond által készített hangsugárzókkal szólalt meg, de ezzel szinte egy időben megjelent Donald Leslie a maga különleges hangsugárzójával amivel a zenészek használták az orgonát. Kialakult a jellegzetes Hammond hangzás. Ez volt a világsiker záloga. Később, az ötvenes években népszerűvé vált a jazzben, bluesban, gospelben, majd az 1960-as évektől a pop- és rockzenében is.

Néhány gondolatot érdemes felidézni az alkotó ötletei, megoldásai közül. Elsőként a hanggenerátor (Tone wheels) működési elve lehet érdekes. Fogaskerék és indukció. Igy találkozik az alkotóban az órásmester és az elektromérnök. Frappáns megoldás a tökéletes szinusz-generátorra. Bonyolult matematikával kiszámolt fog-számmal minden hang külön fogaskereket kapott, amit egy központi tengelyre fűzve egy motor pörget. Az L100-as orgonában szám szerint 92 db fogaskerék van. Ez biztosítja az “együtt-futást” az egymáshoz képest mindig tiszta hangokat. Sosem kell hangolni úgy, mint például a zongorát. Fontos dolog, hogy stabil a hangszer. A zenészek ( Jazz, Pop, Rock ) hamar felfedezték a hangszerben rejlő lehetőségeket és ki is aknázták azokat. Sok zenész, zenekar, együttes használja a mai napig is koncerteken a hang stúdiókban pedig nélkülözhetetlen, akár a Steinway & Sons zongora.

A hangszer a popkultúrában az 1950-es években lett igazán ismert, jazz zenészek, mint például Jimmy Smith kezdték használni az orgona egyedi hangzását a zenéjükben. A 60-as, 70-es években a Hammond orgona fontos szerephez jutott az akkori hard rockban és progresszív rockban: Deep Purple, Uriah Heep, Vanilla Fudge, Emerson, Lake and Palmer, Pink Floyd, Yes, Genesis.

Köpköd és torzít, mégis Hammond orgona szól magyar rajzfilmekben, sőt Michael Jackson és az Edda számaiban is. A jó technikai érzékkel rendelkező zenészek gyakran “megpiszkálták” a gyári orgonákat, a különleges hangzás fokozása érdekében. Az egyik legismertebb Hammond-orgona buheráló Jon Lord, a Deep Purple billentyűse volt, emiatt emlegették gyakran Lord Hammond néven.

Legendás iskolateremtő Hammond-orgonisták

  • Fats Waller – Thomas Wright Waller 1904.V.21-1943.XII.15. Az első híres zenész aki jazzt szólaltatott meg és készített felvételt Hammond orgonán.
  • Ethel Smith – Ethel Goldsmith 1910.XI.22-1996V.10. Az első hölgy Hammondon. Általa lett elterjedt hangszer a szórakoztatóiparban.
  • Korla Pandit – John Roland Redd 1921.XI.26-1998.X.2. Az első indiainak álcázott fekete orgonista, aki megjelenhetett a médiában is az 1940-es évek végétől.
  • Lenny Dee – Leonard George DeStoppelaire 1923.I.5-2006.II.12. A médiákban, rendezvényeken ismertette meg a nagyközönséget az orgonával az esztrád műfajban. Ő vezette be a Hammondra annyira jellemző sajátos hangerőpumpálós dinamikázási és bendzsós játékstílust.
  • Wild Bill Davis – William Strethen Davis 1918.XI.24-1995.VIII.17. A hammondos jazztrió létrehozója, a Hammondra épülő jazz zene megalapítója még swing stílusban.
  • Jimmy Smith – James Oscar Smith 1925.XII.8-2005.II.8. A hangszer legjelentősebb előadója. Több mint 100 lemezen hallható iskolateremtő munkássága. Általa lett közismert és legmagasabb szinten elfogadott hangszer a Hammond orgona és rengeteg későbbi orgonistának volt az inspirációja.
  • Booker T. Jones – 1944.XI.12-. A jazz, blues és korai rockzene legjelentősebb iskolateremtő ötvözője, a leghíresebb hammondos riff szerzője.
  • Jon Lord – Jonathan Douglas Lord 1941.VII.9-2012.07.13. Az Artwoods, majd Deep Purple egyik alapítója. Jimmy Smith stílusára épülő játékát klasszikus zenei elemekkel bővítette. Stílusával rock orgonálási iskolát teremtett.
  • Keith Emerson – Keith Noel Emerson 1944.XI.2-2016.III.11. Virtuóz progresszív rock orgonista Jack McDuff és klasszikus zenei inspirációval. A The Nice, később az Emerson, Lake and Palmer alapítója és vezetője. Emerson nagy hírnévre tett szert színpadias “hangszerrombolás” terén is.
  • Joey DeFrancesco – 1971.IV.10-. Gyermekkorától kezdve apja, John DeFrancesco Hammond orgonista irányításával rendkívül aktív, kimagasló tehetségű, legjobbnak mondott művész, trombitás, énekes, szaxofonos, aki saját formációin kívül a leghíresebb jazz-zenészek többségével (Miles Davis, John McLaughlin, Jimmy Smith, David Sanborn…) közös fellépéseken vesz részt. Közel 100 lemezen hallható.
  • Cory Henry -1987.II.27-. A soul és funk zene megújult, friss változatának megteremtője

Magyar Hammond-orgonisták

  • Balázs Fecó – Balázs Ferenc (Neoton, Taurus, Korál)
  • Benkő László (Omega)
  • Cserháti István (P.Mobil, P.Box 1-2)
  • Fogarasi János (Metró, Francy Boland Band, P.Mobil)
  • Fuchs László (Hobó Blues Band)
  • Gallai Péter (Piramis)
  • Gidófalvy Attila (Beatrice, Karthago, Lord)
  • Gömöry Zsolt (Edda)
  • Jankai Béla (Prognózis, Bulldózer, Boxer, Omega)
  • Lerch István (V’73, V Moto Rock)
  • Papp Gyula (Mini, Skorpió, Dinamit, P.Mobil)
  • Presser Gábor (Omega, LGT)