Hogy kerül ide Kanye West, kérdezheti mindenki, aki engem egy kicsit is ismer? Hááát… belopta magát a szívembe, szó szerint. Aki lemaradt róla, itt a hír 2016-ból: Presser Gábor (maga mögött tudva az Omega teljes csapatát) két és fél millió dolcsira perli korunk “legnagyobb, egyszerűen zseniális” zenészét (idézet a legilletékesebbtől, KW-től) mert pofátlanul, a szerzői jogok totális semmibevételével felhasználta – jójó, tudom, “sampling” a neve a technikának – a Gyöngyhajú lány zenéjét a legfrissebb, örökbecsű alkotásához.
Amikor a bili kiborult, Kanye gyorsan küldött egy tízezer dolláros csekket Picinek azzal, hogy van rá huszonnégy órája, hogy elfogadja és ezzel lezárják az ügyet. És lobogtatta a papírját, miszerint a Hungaroton engedélyezte számára azt a bizonyos “sampling”-ot. De csak azt, a felhasználást nem. Jó, mi?
S akkor mit keres itt a Scorpions a White Dove világslágerével? Netán ők is loptak? Hát nem, és ez itt a lényeg. Kevesen tudják, hogy a hannoveri gárda annak idején az Omega előzenekaraként is koncertezett. A két banda között mind a mai napig kitűnő a kapcsolat. Sőt, a White Dove, a Gyöngyhajú lány angol szövegű változata először az Omega nevezetes-zivataros Népstadion-beli koncertjén hangzott el a magyar közönség előtt élőben, amikor a Scorpions-ból az énekes Klaus Meine és a gitáros Rudolph Schenker is színre lépett. Sőt, Klaus Meine (hangja alapján lehetne akár a hannoveri Zámbó Jimmy is a beceneve) még a Fekete pillangót is elénekelte Kóborral, olykor a tenyerére írt magyar dalszövegből puskázva. Leszögezhetjük, lopásról szó sincs.
Omega 1970
Sajnálatos, hogy a dalból nem az Omega, hanem a Scorpions csinált világslágert. Pedig voltak próbálkozások. A dal nemzetközi bemutatkozása valószínűleg az 1970-es Mallorca-i Barbarella fesztiválon volt. Az Omega a sikeres bemutatkozás nyomán ajánlatot kapott, hogy hazafele tegyenek egy kis kitérőt Párizsba, ahol rögtön lemezre vehetik a dalt. De az Interkoncert nagykutyái hazaparancsolták őket, Makón le volt kötve a következő koncert. És, amint tudjuk, messze esik Makó nem csak Jeruzsálemtől, hanem Párizstól is. A zenekari anekdota szerint az omegások ekkor összeültek a hotelszobában, és megszavazták, hogy disszidáljanak-e, vagy Makón bulizzanak egy jót. Akkor még a buli egészen jó opciónak tűnhetett, a szavazás eredménye alapján. Mindenesetre még abban az évben három kislemezen is megjelent, mindhárom hátoldalán a Petróleumlámpa megfelelő verziójával. Az angol verzióban a szám “Pearls in Her Hair”, a németen “Perlen im Haar” címen futott.
Adódott volna még egy alkalom a Gyöngyhajú lánynak, a tokiói Yamaha Fesztiválon ugyanis különdíjat kapott, az ott fellépő Kóbor-Laux-Presser trió egy-egy ajándék Yamaha-kismotort is feladhatott vámmentes poggyászként, de a dalból mégsem lett világsláger.
Voltak ugyan még próbálkozások, Lengyelországban siker volt a “Dziewczyna o perłowych włosach”, kaszált vele Karel Gott “Dívka s perlami ve vlasech” cím alatt, Jugoszláviában Griva is sokáig műsoron tartotta “Devojka biserne kose” címmel, Bulgáriában a Южен Вятър duó is elkornyikálta “Батальонът се строява / Batalyonat se stroyava” cím alatt és litván sláger is volt mint “Meilės Nėra” Keistuolių Teatras előadásában. Frank Schöbel “Schreib es mir in den Sand” címmel szintén feldolgozta, de csak némi (tévés) revükig jutott el vele.
25 évnek kellett eltelnie, amíg a hannoveriek elővették, és egy 1995-ben, a Ruanda megsegítésére rendezett jótékonysági koncert és egy szintén jótékonysági célra kiadott kislemez segítségével világslágert csináltak belőle.
És innen már beindult az üzlet, rengeteg helyen felbukkant a dal, például filmzeneként (2012 – This Ain’t California – a hivatalos promóklip zenéjeként is, 2018 – Mid80s, főcímzene) vagy számítógépes játék részeként/promójaként (2014 – This War of Mine).
De legnagyobbat mindezek közül 2016-ban a fentebb említett incidens durrant.
Na, két klip, s azzal mentem. Az első az általam fellelt legrégebbi változat:
Yeah, “Still loving you” both!
