Se fű, se nő

Már megint hétfő van, susztervasárnap, nem hiszem, hogy sok embernek ez lenne a kedvenc napja a hétből. “Ez is olyan nap Amikor azt kívánod, bárcsak be lenne már ágyazva” énekli a The Bangles a Manic Monday című számban, és nehéz velük egyet nem érteni. De Read More …

Szolgálati közlemény

Ezennel felkérek mindenkit, aki ezt olvassa, hogy ha találkozik egy szemüveges, szakállas, szimpatikus (kifogytam az alliterációkból) államelnök jelölttel, hogy köszönjük a tiszteletet, már ideje volt, csak azt felejtette el megmondani, hogy hol, melyik kocsmában és mikor kíván megtisztelni? A tiszteletet elfogadjuk, nem vagyunk finnyásak, nem Read More …

Zenegép

Horváth Charlie egy különös figurája a magyar popzenének. Mindenki valakire hasonlítani szeretne, hadd ne soroljam ki kire, de Charlie talán az egyedüli, akinek összejött, hogy úgy lett a magyar Joe Cocker, hogy közben önmaga maradt, és teljesítménye önmagában is megállja a helyét, összehasonlítgatások nélkül. Jó Read More …

Higgs Boson Blues

A rockzene maga az élet, minden benne van, ami az embereket érdekli. Öröm, bánat, szerelem, keserűség, szépség, árulás. És sokszor pár meglepő dolog, mint a gőzmozdony lihegése, egy elinduló légkondi zaja, egy kis elefántdübörgés, vagy egy magát sminkelő indiánfőnök, már meg sem lepődünk miatta. De Read More …

Mistreated

Az örök kedvenc. Amikor először hallottam – valamikor még 1974-ben – még szinte semmit sem tudtam angolul, de különben is, a minőség, ahogy sikerült levadásznom nem épp arra volt jó, hogy a szöveg esetleges mélységeiben elmerüljek. De azért értettem, miről szól. “Since my baby left Read More …

Oh, Let there be rock

Nem is tudom, hogy lehetne-e jobban indítani egy blogot a kedvenc zenéimről, mint ezzel a klasszikus rock számmal. Nekem nincs jobb ötletem, az biztos. Nem ez volt a kedvenc számom, sőt, nem az AC/DC a legnagyobb kedvencem, és pont ez az, amiért ezzel indítok. Lesz Read More …