Fender Telecaster

Fender Telecaster XL

Az egyik első tömörtestű elektromos gitár prototípust Leo Fender építette meg tölgyfából még 1943-ban. Az eredetileg Broadcaster néven készített prototípusban nagy lehetőségeket látott a cég, így megkezdődött a gyártás. Miután kiderült, hogy a Gretsch cégnek már van egy Broadcaster fantázianevű dobfelszerelése, a nevet 1951-ben Telecasterre változtatta a Fender. A végül több éves fejlesztgetés után 1950-ben egy hangszedővel, került forgalomba. Ezt a változatot Esquire néven máig forgalmazza a cég. Később Fender felismerte, hogy két hangszedő alkalmazásával a gitár hangzása sokkal jobban variálható, így 1950 végén megkezdték a kéthangszedős változat gyártását Telecaster néven. Az akkoriban forradalminak számító gitár lett minden idők első sorozatban gyártott tömörtestű elektromos gitárja.

A Telecaster komoly népszerűségre téve szert a country-, és blues zenészek körében. Akadtak azonban olyanok, akik kifogásolták a gitártest kialakításának spártaiságát. Kényelmetlennek ítélték hosszabb játék során, hogy a hangszer testének élei nincsenek eléggé legömbölyítve. Az ilyen kritikákat szem előtt tarva született meg 1954-ben a Stratocaster.
Nocasterek

Bizonyos modellek a Broadcaster / Esquire név- és modellváltás alatt név nélkül kerültek gyártásra 1950-51 fordulóján. A különbség csak annyi, hogy a gitár fején nem szerepel semmilyen modell-logó. Ezek a modellek ma gyűjtemények féltett kincseit képezik. 1999-ben a modell nocaster néven visszatért a Fender árukínálatába. A Nocaster a Fender bejegyzett védjegye.
Felépítése

A Telecaster felépítése – a világ első sorozatgyártott tömörtestű gitárjáról lévén szó – mai szemmel nézve elég puritánnak mondható. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test.

A gitártest Fender első tömörtestű gitárkísérleténél még tölgy volt, de ez a fafajta hangzásban nem felelt meg a zenészek elvárásainak, így végül a kőris, és éger fafajták használatánál döntött.

Az éger használatát aránylag kis súlyával, és testes hangjával szokták magyarázni a hangszerkészítők.
A kőris az égernél határozottabb erezettel rendelkezik, hangja csattogós, mégis fényes és meleg hatású.

A test szélei csak alig lekerekítettek, így a kezdetekben több zenész is panaszkodott a gitár hosszú távon kényelmetlen használatára. A test egyetlen bevágással rendelkezik, hogy a magasabb hangfekvések is elérhetőek legyenek a gitáros számára. A gitáron található koptatólap a test közepén elhelyezett hangszedőtől a nyakig tart, hangszedő felőli oldala lapos.

Az összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 17. érintőnél kapcsolódik a testhez. A fogólapon hagyományosan kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. A nyakat négy csavar rögzíti a testbe mart vájatba, így gyorsan eltávolítható. Erre szükség is volt, mivel a nyakmerevítő pálca állító csavarja a nyak alsó részén, a testtel történő találkozásnál található. A későbbi modelleken kényelmi szempontokból ezt a megoldást is lecserélték, és a Stratocasterhez hasonlóan a felső nyereg felett, a gitár fején lehet állítani a nyakmerevítő pálcát.

A nyak és az érintőlap eredetileg egyetlen darab juharfából készült. Ebben az időben a merevítőpálca vájatát a hawaii koafa sötét csíkjával fedték le. Ezt a megoldást a mai napig „skunk stripe”-nak, azaz borz csíknak nevezik. Később a fogólap már a mai verziókhoz hasonlóan paliszanderből készült, így a merevítőpálca a fogólap alá került, de a Fender cég a mai napig árulja a skunk stripe-os megoldással készített változatokat is.

A Telecaster aszimmetrikus fejet kapott. A hangolókulcsok mind egy oldalon találhatók, így a húrok aránylag egyenes vonalban futnak át a felsőnyergen. Ez a megoldás gyakorlatilag megszünteti a nyeregre gyakorolt oldalirányú erőt, és a hangoláskori húrmozgás sem koptatja oldalirányban a nyerget.
Húrozás

A Telecaster a legtöbb gitárhoz hasonlóan hat húrral készül, ebből az elektromos gitárok hagyományainak megfelelően három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert “tesznek meg” a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának.

Fix-húrláb, három húrvezetővel. Mellette a három kezelőszerv: hangszedő-váltó, hangerő, és hangszínszabályzók.

A Telecaster megalkotásának idejében még nem volt olyan precíz az elektromos gitárok építése, mint napjainkban, így a tremoló használata valószínűleg komoly tartóssági hibákat okozott volna. A Telecasternél a Fender épp ezért az erős és megbízható fix-húrlábas megoldást választotta. További előnye ennek a megoldásnak, hogy – mivel a húrok rendkívül stabilan vannak rögzítve – a hangszer hosszú hangkitartással és jó basszusátvitellel rendelkezik. Ezeken felül a fix-húrlábas megoldás a hangolást is tovább megóvja, mint a tremolókarral ellátott szerkezetek.

A korai modellek csak három húrvezető nyereggel rendelkeztek, ezek két szélükön egy-egy húrt tartottak. Később az oktávtisztaság pontosabb beállíthatósága miatt áttértek a Stratocaster hat húrvezetős megoldására.

Az egyik nagy újítás az Esquire és Broadcaster modellekhez képest, hogy a Telecaster egy helyett már két darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkezett. A felső, nyak-oldali pick-up az interferencia csökkentése végett fém borítást kapott, tartó csavarjai pedig közvetlenül a gitártestbe futnak.

Az alsó hangszedő egy hagyományos, borítás nélküli pick-up, mely közvetlenül a húrlábhoz lett rögzítve. A hangszedő alatt található fémlemez (a húrláb) előnye, hogy a pick-up fém burkolat nélkül sem gerjed.

A Telecaster modelleken három szabályozót találunk, melyek egymás mellett, krómozott alátéten helyezkednek el. Az első egy háromállású kapcsoló, mellyel a hangszedők között váltogathatunk. (Középállásban egyszerre működik mindkét pick-up.) A kapcsoló mellett két tekerős potméter van, az egyik egy változtatható ellenálláson keresztül a hangerőt, a másik a hangszínt állítja.

Előadói modellek

A Fender azok számára a világhírű zenészek számára, akik a cég hangszereit preferálták, saját modellt dobott piacra.

Artist modellek

James Burton
Muddy Waters
Jimmy Page

Custom Artist modellek

Albert Collins
Danny Gatton
Merle Haggard

Telecastert használ

Nic Cave, Slash, Kurt Cobain, Jimmy Page, David Gilmour, Eddie Van Halen, George Harrison, John Lennon, Jeff Beck, Mark Knopfler, Prince, Peter Townsend, David Bovie, Garry More, Frank Zappa, Tom Petty, Bob Dylan, Johnny Cash, Jeff Buckley, Lou Reed, Syd Barrett, Elvis Presley, John Fogerty, Brian Jones, Muddy Waters, Mick Jagger, Peter Gabriel, Elvis Costello, Courtney Love, Katy Perry, Roy Orbison, Billy Joel, Nancy Wilson, Dylan Thomas és még sokan mások.