B. B. King

B.B. King a Lucille gitárjával - a blues király

B. B. King, Riley B. King (Berclair, Mississippi, 1925. szeptember 16. – Las Vegas, 2015. május 14.) amerikai bluesgitáros. Minden idők egyik leghíresebb bluesgitárosa, aki még 89 éves korában is aktív előadó volt.

Egy ültetvényen született a Mississippi állambeli Berclairben. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a „The Beale Street Blues Boy” becenevet, mely később „Blues Boy King”-re, végül csak B. B. Kingre rövidült.[11] Egy idő után ismét a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.

1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben játszotta fel Rick Darnell és Roy Hawkins The Thrill Is Gone című dalát, mellyel már nem csak a blues-, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek tv-reklámokban, tv-show-kban, ugyanakkor egyre kevesebb lemezt adott ki.

Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze volt, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése volt. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus volt, nem ivott alkoholt és nem dohányzott. Állítása szerint tizenöt gyermek apja volt, melyek mind más anyától származnak.

1992-ben játszott Gary Moore After Hours című albumán.

1993-ban részt vett a Blues Summiton, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding with the King című lemezt. 2005-ben a University of Mississippi díszdoktorává avatták.

2014 októberében Chicagóban lett rosszul a színpadon, ezután lemondta összes koncertjét és nem állt többé színpadra.

A kisgyerek korától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást.

Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratója, és az egész dallamjátéka egyedülálló.

A Gibson cég nyolcvanadik születésnapjára gyártotta a “80th Anniversary Lucille” gitárt, amit visszavonulásáig a fő hangszereként használt. Az egyébként Gibson ES-345 “80” prototype Lucille hivatalos márkajelzésű hangszer halála után, 2019 szeptemberében rekord áron, 280,000 dollárért kelt el a “Property From The Estate of B.B. King” árverésen. A gitár fejét gyöngyházszínű berakás díszíti: a B. B. King 80 felirat, valamint egy korona látható rajta.

A zenész több másik gitárja is a Lucille nevet viselte. A legenda szerint King először azt a gitárját keresztelte el így, amelyet 1949-ben, egy lángoló arkansasi klubból mentett ki. A szórakozóhelyen koncertezett, de két férfi dulakodni kezdett egy nő miatt, és végül tűz ütött ki. B. B. King végül az életét kockáztatva rohant vissza a lángok közé a bent felejtett gitárjáért. Az aukciósház szerint amikor King megtudta, hogy a szóban forgó nő neve Lucille, róla nevezte el gitárját, hogy emlékeztesse magát, soha ne verekedjen, vagy fusson be egy lángoló épületbe egy nő miatt. Kinget 1990-ben George H.W. Bush akkori amerikai elnök az Egyesült Államok legmagasabb, művészeknek odaítélt állami kitüntetésével (National Medal of Arts) jutalmazta. A szeptemberi aukción erre a kitüntetésre, valamint King turnébuszára, ékszereire és ruháira is licitálhatnak az érdeklődők. A többszörös Grammy-díjas zenész 2015-ben halt meg, 89 éves korában.

A Rolling Stone magazin minden idők legjobb gitárosainak rangsorában a 6. helyre sorolta, Jeff Beck és Chouck berry közé.