Nyakunkon a tavasz, és ki se hevertük az import szerelmetes ünnepeket, jönnek a mindenféle nőnapok. És ilyenkor viselkedni illik, a feleség megveszi a virágot az anyósnak s a kolléganőknek, azt át kell adni, a barátnőt/szeretőt illik elvinni egy sztriptízbárba, vagy legalább egy seggriszálós klubba, hadd lássa, milyen nőnek lenni, esetleg a vállalati buliba meg kell táncoltatni a főkönyvelőnőt, a személyzetist s a nagyfőnök titkárnőjét, ha csinibaba, azért, ha fonnyadozó aggszűz, akkor meg azért.
És közben elfeledkezünk a lényegről.
Elfeledkezünk arról, amit mindennap kaptunk, kapunk – egy darabot a szívükből.