Igen, néha nézi az ember, hogy hogyan lehetett ide belekeveredni… Pedig egyszerű, mindenki, aki számít az vagy magyar, vagy magyar volt – s ha esetleg mégsem, akkor – magyar lesz. Legfeljebb székely, de most ezt hagyjuk. Legfeljebb kicsit túl hamar emigrált, mint legutóbb az a Read More …
Egy darab a szívemből
Nyakunkon a tavasz, és ki se hevertük az import szerelmetes ünnepeket, jönnek a mindenféle nőnapok. És ilyenkor viselkedni illik, a feleség megveszi a virágot az anyósnak s a kolléganőknek, azt át kell adni, a barátnőt/szeretőt illik elvinni egy sztriptízbárba, vagy legalább egy seggriszálós klubba, hadd Read More …
Bármikor kicsekkolhatsz…
de elmenni úgysem tudsz! Nem, nem székelyföldi helyzetkép a 21. századból, hanem a rocktörténelem talán legtitokzatosabb, legtöbbet (félre)magyarázott dala legendás zárósorai: “Relax,” said the night man “We are programmed to receive You can check out any time you like But you can never leave!”
Logikus, nem?
Amikor fiatal(abb) voltam, a világ egyszerűnek tűnt, a kő lágy volt, a jövő szép. Aztán azt mondták, meg kell tanulni ezt-azt ahhoz, hogy az életben eligazodj, a jövőt valóra váltsad, és egyszerre elkezdett minden elbonyolódni, zavarossá válni, a kő egyre keményebb lett, ami logikusnak tűnt Read More …
Gyöngy és bárd
Janis Joplin és Tom Jones – nehezen lehetne a késő hatvanas évének popzenéjének két ennyire össze nem illőnek tűnő egyéniségét egy duettben elképzelni. Tom Jones, a női szívek welszi bárdja (nem vicc, Wales a szülőhazája), a megtestesült macsóság maga, aki még közel hetven évesen is Read More …
Millió, millió…
A nagy Slágerbarátság idején nem volt egyszerű nyugati zenét hallgatni, videó meg gyakorlatilag szóba se jöhetett. Csak legfeljebb Újév napján, a hajnali órákban egy-két “ártalmatlan” klip a tévében.
You must be logged in to post a comment.