Mint kakaós tekercs a kecskefej levesbe…

Igen, néha nézi az ember, hogy hogyan lehetett ide belekeveredni… Pedig egyszerű, mindenki, aki számít az vagy magyar, vagy magyar volt – s ha esetleg mégsem, akkor –  magyar lesz. Legfeljebb székely, de most ezt hagyjuk. Legfeljebb kicsit túl hamar emigrált, mint legutóbb az a Read More …

Egy darab a szívemből

Nyakunkon a tavasz, és ki se hevertük az import szerelmetes ünnepeket, jönnek a mindenféle nőnapok. És ilyenkor viselkedni illik, a feleség megveszi a virágot az anyósnak s a kolléganőknek, azt át kell adni, a barátnőt/szeretőt illik elvinni egy sztriptízbárba, vagy legalább egy seggriszálós klubba, hadd Read More …

Bármikor kicsekkolhatsz…

de elmenni úgysem tudsz! Nem, nem székelyföldi helyzetkép a 21. századból, hanem a rocktörténelem talán legtitokzatosabb, legtöbbet (félre)magyarázott dala legendás zárósorai: “Relax,” said the night man “We are programmed to receive You can check out any time you like But you can never leave!”

Logikus, nem?

Amikor fiatal(abb) voltam, a világ egyszerűnek tűnt, a kő lágy volt, a jövő szép. Aztán azt mondták, meg kell tanulni ezt-azt ahhoz, hogy az életben eligazodj, a jövőt valóra váltsad, és egyszerre elkezdett minden elbonyolódni, zavarossá válni, a kő egyre keményebb lett, ami logikusnak tűnt Read More …

Linda

Vannak szavak, amikre az ember fia önkéntelenül is asszociál. Nekem egyik ilyen hívószavam a “Linda”. Na nem, nem Király Linda vagy a Linda című tévégagyi, sőt, ha zenére korlátozzuk a választási lehetőségeket, akkor sem Linda Ronstadt vagy a Hungária Linda jött felém című koppintása 1980-ból.

Gyöngy és bárd

Janis Joplin és Tom Jones – nehezen lehetne a késő hatvanas évének popzenéjének két ennyire össze nem illőnek tűnő egyéniségét egy duettben elképzelni. Tom Jones, a női szívek welszi bárdja (nem vicc, Wales a szülőhazája), a megtestesült macsóság maga, aki még közel hetven évesen is Read More …