Mint kakaós tekercs a kecskefej levesbe…

Igen, néha nézi az ember, hogy hogyan lehetett ide belekeveredni… Pedig egyszerű, mindenki, aki számít az vagy magyar, vagy magyar volt – s ha esetleg mégsem, akkor –  magyar lesz. Legfeljebb székely, de most ezt hagyjuk. Legfeljebb kicsit túl hamar emigrált, mint legutóbb az a Read More …

Данас нема млека, Данас нема хлеба

A hetvenes évek elején a hajnali járókelők még láthatták Erdély nagyvárosaiban (Kolozsváron, Temesváron személyesen megtapasztaltam) az ajtók elé kitett tejesüvegeket, néha az üveg alá becsíptetett bankjegyekkel, amint arra vártak, hogy a tejesember kicserélje őket a friss tejjel megtöltött palackokkal. Nem voltunk egyedül, tőlünk nyugatabbra is Read More …

Bármikor kicsekkolhatsz…

de elmenni úgysem tudsz! Nem, nem székelyföldi helyzetkép a 21. századból, hanem a rocktörténelem talán legtitokzatosabb, legtöbbet (félre)magyarázott dala legendás zárósorai: “Relax,” said the night man “We are programmed to receive You can check out any time you like But you can never leave!”

Bohém rapszódia

Ez valóság, vagy tán csak fantázia? Mindenki ismeri ezt az életérzést, de talán legjobban dalba önteni egy Zanzibárban, párszi indiai szülők gyermekeként született, európai “karrierjét” a londoni Heathrow repülőtéren rakodómunkásként kezdő migránsnak sikerült. Legalábbis neki sikerült az életérzést megaslágerként eladni nekünk.

Gyöngy és bárd

Janis Joplin és Tom Jones – nehezen lehetne a késő hatvanas évének popzenéjének két ennyire össze nem illőnek tűnő egyéniségét egy duettben elképzelni. Tom Jones, a női szívek welszi bárdja (nem vicc, Wales a szülőhazája), a megtestesült macsóság maga, aki még közel hetven évesen is Read More …